Pajkó Toncsika alkut kötött a műtő ajtajában: nem akar 30 percnél több időt tölteni benn. A két héttel ezelőtt elvégzett újabb korrekció azonban 80 percig tartott. Ez volt a 3. osztályos mezőkovácsházi végtaghiányos kislány nyolcadik műtétje, bal lábán a harmadik jelentős beavatkozás. Felnőtteket megszégyenítő akaraterővel, szívóssággal viselte ezúttal is a fájdalmakat.

Korábban, az iskolakezdés előtt jártunk a családnál, a kislány boldogan mutatta kerékpáros tudását, a képeket, amiket ő festett. Azt már édesanyja újságolta, hogy az őszi műtétről nem beszélnek, nem akarják se magukat, se Toncsikát ezzel stresszelni. Ha elérkezik az idő, ha lesz időpontjuk a műtétre, állnak elébe. Amíg a kislány növekszik, a gyengébb bal lábán el kell végezni a műtéteket, hogy később teljes értékű életet élhessen. Toncsinak hiányoznak a szárkapocscsontok, a bokáját igazítják, most is drótok, kapcsok segítségével igyekeztek az orvosok a lehető legjobb eredményt elérni.

Az elmúlt napok is nagyon fárasztóak voltak a kislány számára: a fővárosban járt, megnézte szakértői bizottság, az orvosai pedig kiszedték a varratokat, a síngipszet felváltotta egy tépőzáras, levehető. Iskolába még nem járhat, pedig már menne.

— Osztálytársaitól kapott egy Gyógyulj meg Toncsika! feliratú csoportképet. A tanítók látogatják, tanulnak vele. Szorgalmasan készül vissza az iskolába — mondta anyukája. A kislány járókeretet kapott, hogy könnyebben közlekedjen a lakásban. Az egyik kezével tud abba kapaszkodni, s egy lábon ugrálva jön s megy otthonukban. Fantasztikus az akaratereje. Reményeik szerint egy hónap múlva iskolapadba ülhet, és a társai között lehet Toncsika.