Sajnos az eladás és a színvonal, a példányszám és az érdekesség fogalmai végleg eltávolodtak egymástól. „Mostanában egyik interjút adod a másik után. Mennyire vagy megelégedve a magyar »médiamunkásokkal«? Jópár bántó inkorrektség mellett nagyobbrészt viszonylag normális hozzáállással találkozom. Ez azonban semmiképp sem jelent igényességet. Akkor másképp kérdezem. Mennyire igényes szerinted a magyar újságírás? Semennyire. Ez a helyzet abból fakad, hogy az emberek semmit sem várnak el a lapoktól, így aztán azok sem maguktól. Ebből így sosem lesz színvonal. Nem hogy nem kell törekedni rá, nem is szabad. Hulladékot gyártanak. Ha ilyen a hozzáállás, akkor nem kell csodálkozni azon, hogy szemét lesz a termék. És az sem igaz, hogy az igényesség eladáscsökkentő tényező lenne. Ez csupán az igénytelenségnek a lustaság által diktált önigazoló ideológiája. A valódi érdekesség sosem generált még visszaesést az eladott példányszámban. Attól, hogy a hitvány banalitás jól eladja a lapot, az érdemi tartalom még nem lesz érdektelen. Sajnos az eladás és a színvonal, a példányszám és az érdekesség fogalmai végleg eltávolodtak egymástól. (...) Nem úgy hangzol, mintha szeretnéd az újságírókat… A legtöbb újságíróval kapcsolatban komolyan megkérdőjelezi az ember, hogy elvégezte-e a nyolc általánost. Azt tapasztalom, hogy az újságíró az értelmiség segédmunkása. Mint a melósok közt a sóder-lapát-talicska világa. Olyan melósról beszélek, akit nem engednek a tégla, vagy a malteros kanál közelébe sem.”