A minap felreppent egy – a többi közé „csempészett” – mondhatni; félmondatos hír, miszerint a gyermektelen, illetve az egy gyermekes nyugdíjasokat újabb intézkedéssel sújtaná „hőn szeretett” kormányunk. Ez azt jelenti, hogy kevesebb nyugdíjat kapnának, mint akik két, vagy több gyermeket is felneveltek aktív korszakukban. Szóval nem elég büntetés a gyermektelen időseknek, hogy vénségükre támasz nélkül, minden segítség nélkül magukra maradnak, még sújtsuk őket azzal is, hogy kevesebb pénzt adunk nekik. Vannak, akik nem engedhették, nem engedhetik meg maguknak, hogy akár egyetlen gyermeket is megkockáztassanak. Egyszerűen nem telik rá! Nagyon sok embernek nincs munkája, és sajnos a jelenlegi helyzet nem is kecsegtet senkit túl sok eséllyel állás ügyben. Persze mondhatjuk, hogy rengeteg szegény család nevel nem csak egy, de akár öt-hat gyermeket is. Ez pontosan így van! Talán épp ezért hallunk oly sokat éhező gyermekekről! Gyártsunk talán még több éhező gyereket, akikből felnőtt korukra újabb munkanélküli lehet?
De hagyjuk most a szegényeket. Nézzük meg mi a helyzet azokkal, akik anyagilag megengedhetnék ugyan maguknak, hogy akár több gyermeket is nemzenek és neveljenek fel, ám a sors szeszélye folytán meddők? Büntessük meg őket! Miért hagyták, hogy a természet kibabráljon velük?
És mit tehet az a nő, akinek valamely betegség kapcsán ki kellett venni a méhét? És mit tehet az a férfi, akinek valamely betegség kapcsán ki kellett venni a prosztatáját? Lássuk be; semmit! Nekik soha nem lehet gyerekük! Büntessük hát meg őket! Miért kaptak el olyan betegséget, amely elveszi tőlük a terhesség, vagy a nemzés örömét és lehetőségét?
És felmerült bennem egy másik kérdés is. Jutalmazzuk talán magasabb nyugdíjjal azokat az embereket, akik összehoztak négy-öt gyereket, de az államnak kell őket felnevelni? Vagy azért, mert alkalmatlanok a gyermeknevelésre (gondolok itt arra, hogy ütik-verik, esetleg még ennél is rosszabbul bánnak sarjaikkal), vagy azért, mert saját maguk dobják el fiaikat, lányaikat. Ezek az emberek pedig még így is joggal mondhatnák azt, hogy nekik vannak gyerekeik, tehát megérdemlik a magasabb összegű nyugdíjat!
Még valamit! Van ebben az országban jó néhány valóban jutalmat érdemlő család! Olyanok, akiknek nem lehetett ugyan gyermekük, de anyagi lehetőségeik megengedték, hogy magukhoz vegyenek árva, vagy elhagyott-eldobott gyermekeket. Velük mi lesz, hiszen nincs saját gyermekük?! Vajon őket is megbünteti majd az állam?
Mi van azokkal, akiknek nem lehet saját utóduk, de nagyon szívesen magukhoz vennének gyermeket, gyermekeket, de a gyámügy nem engedi, mert kicsi a lakásuk, és a jövedelmük? Büntetést érdemelnek! Miért nem dolgoznak olyan helyen, ahol annyit kereshetnének, hogy megengedhessenek maguknak egy ötszobás házat? Vagy miért nem lettek ők is képviselők, hiszen ott azért mindig csurran-cseppen…
Mindenki tudja, hogy kevés, és fogy a magyar, de nem hiszem, hogy egy „büntetés” kilátásba helyezése segíteni tud egy demográfiai robbanásban. Más megoldást kellene keresni ahhoz, hogy létrejöhessen egy látványos népszaporulat. Mindenesetre én döbbenten, és értetlenül állok a hír hallatán, és nagyon remélem, csupán hír marad, és nem egy újabb eszement intézkedésnek leszünk szenvedő alanyai!