Május, a természet újjászületésének bokrétás hónapja. Üde zöldek vidulnak a kéklő ég alatt, madárdalos, hűs hajnalokkal, méz illatú, bíboros alkonyokkal alkotnak tavaszi tárlatot. Lehet-e ennél méltóbb díszlete a köszöntésnek?
Május, a természet újjászületésének bokrétás hónapja. Üde zöldek vidulnak a kéklő ég alatt, madárdalos, hűs hajnalokkal, méz illatú, bíboros alkonyokkal alkotnak tavaszi tárlatot. Lehet-e ennél méltóbb díszlete a köszöntésnek? A meghitt ünnepnek, amelyen hálát adunk az édesanyáknak az életért: hogy megszülettünk, és itt lehetünk e viszályok tépázta bolygón, amely boldogtalan óráink ellenére is az otthonunk. Ahol értelmét kutatjuk létidőnknek untalan; ahol az árnyak ellenére is érezzük ízét a fénynek, delejét a szeretetnek. Kiváltképp’ az anyai szívből sugárzónak: az oltalmazónak, önzetlennek, a sírig áradónak. Ünnep van. Ezerszínű virágát hinti az illatos tavasz. Ezek közül az édesanyáknak adjuk a legszebbet jelképesen. És szívből kívánjuk: Isten áldja és éltesse őket sokáig!