Amikor bekerültem a Csillag Születik legjobb 12 produkciója közé, úgy éreztem főszereplővé váltam egy hollywoodi filmben. A főszerepből idővel mellészereplővé, majd statisztává süllyedtem. Egy apró csavarrá a hatalmas gépezetben, akin rajta felejtették 5 percig a kamerát. „Jó húsfalatnak lenni, ennek a médiaóriásnak a hasában.” – mondtam 10 perccel a döntőbe jutás után, miközben a hidegtálról éhezőket megszégyenítő módon tömtem magamba az ingyen falatokat. Ilyen a CSISZ. Miközben a gyomorsav emészt, az óriás száján folyamatosan klassz dolgok hullanak rád. Élveztem, hogy az RTL Klubnak az egyik „terméke” lehetek. Mindent megtettek azért, hogy jól szerepeljek. Jó érzés volt, hogy végre hisznek és bíznak bennem. Az, hogy látják bennem a tehetséget. A nézettség nem fontos. A nézettség minden! A gyomorsav én magam vagyok. Felemésztenek, azok a kérdések, amikre nem kapok választ. Megbántottam-e nézőket, akaratom ellenére? Mi van ha nem vagyok érdekes az emberek számára? Soha többé nem kerülhetek képernyőre? Az, hogy nem szavaztak rám elegen, az az esti produkciómnak szólt, vagy a személyemnek? Aki nem generál nézettséget, azt a kereskedelmi tévék nem foglalkoztatják. Félek, hogy soha nem leszek profi humorista, hanem megragadok a félprofi kategóriában. Félek, hogy a 12-be jutás volt életem csúcspontja. A műsor alatt lélekben mellékszereplő lettem, most meg úgy érzem csak statisztáltam a showban. A legjobban az dühít, hogy nem tudok azokkal elbeszélgetni akiknek nem tetszett a produkcióm. Elmagyarázni mit miért csináltam. Sajnos ez lehetetlen. Ezek a terhek elviselhetők, mert ugyanakkor boldog, és büszke vagyok magamra. Lélekben már évek óta a színpadon álltam és vicceket meséltem, de ténylegesen csak tavaly februárban kezdtem el stand uppolni. Alig telt el egy év és engem már is beválasztanak 11 fantasztikus produkció közé. Kiálltam két millió ember elé élőben, úgy hogy előtte körülbelül 5 órát töltöttem el összesen a színpadon. Olyan szituációban, ami a humoristák rémálma, mert a közönségnek kell körübelül 10 perc, amíg nevetésre „hangolódik”. Nekem 3,5 percem volt, hogy megnevettessem a őket, és sikerűlt…volna, mindenkit megnevettetni, ha van 15 percem. Remélem lesz esélyem még bizonyítani a nagyközönségnek.