Ha őszinték vagyunk, akkor töredelmesen bevallhatjuk, hogy sokszor a Lélek gyümölcsének ellenkezője jellemez bennünket: szeretetlenség, gyűlölet, szomorúság, békétlenség, türelmetlenség, szívtelenség, gonoszság, hűtlenség, gőg, mértéktelenség. Amikor tavasszal virágba borulnak a fák, a jó gazda izgatottan nézi, vajon lesz-e gyümölcstermés. Nem régiben mesélte valaki, hogy az édesapja tüzet gyújtott éjjel, hogy el ne fagyjon a barack a nagy hidegben. Mennyei Gazdánk is jogosan várja tőlünk a lelki virágba borulást és a gyümölcstermést. Az elkövetkezendő hetekben közelebbről szemügyre vesszük a Lélek gyümölcsét. Ez lesz a mi tavaszi lelki ébresztőnk. „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség /önmegtartóztatás/. Az ilyenek ellen nincs törvény." /Galata levél 5. rész 22-23. vers/ Ismerős fogalmak, melyek elvárásaink között szerepelnek a másik emberrel kapcsolatban, a saját életünkben való megvalósulásuk azonban komoly kihívást jelent. Ha őszinték vagyunk, akkor töredelmesen bevallhatjuk, hogy sokszor a Lélek gyümölcsének ellenkezője jellemez bennünket: szeretetlenség, gyűlölet, szomorúság, békétlenség, türelmetlenség, szívtelenség, gonoszság, hűtlenség, gőg, mértéktelenség. Mit tegyünk? Nyugodjunk bele, hogy ilyenek vagyunk, ilyen a világ és nyugtassuk meg a lelkiismeretünket azzal, hogy a körülöttünk élő emberek sem különbek nálunk? Ha így gondolkodunk, akkor úgy járunk, mint azok a gyümölcsfák, amik kivirágoztak ugyan bő termést ígérve, de az éjszakai fagyok megakadályozták azt. Ha azonban szívünk vágya a gyümölcstermés, akkor adódik a kérdés: Hogyan lehetséges? A magunk erejéből egyszerűen nem megy. Jó hír, hogy Isten ad lelki erőt hozzá, aki Szentlelke által ma is munkálkodik a világban láthatatlanul, mégis megtapasztalható valóságként. A lelki gyümölcs nem emberi erényekben mutatkozik meg, hanem egy olyan magatartásban, ami túllép a gőgös, csak magában bízó mentalitáson, és alázatot tanúsít Isten előtt és embertársai előtt egyaránt. A gyümölcs az új élet, a Krisztust követő élet látható megnyilvánulása. Legyen imádságunkká: „Bár a hit szívemben, oly kicsiny, mint mustármag, mégis bármi gyenge, Szentlelked nevelje, nevelje fel nagy fának, hogy terjedjen ága és legyen virága, kedves néked, Urának." /215. dicséret 4. verse/