A legszebb eseményeket nehéz mondatokba fűzni. „Szavak, szavak, amelyek egy fontos pillanatában életünknek nevetségessé, semmivé, elcsépeltté válnak.” - írta egy kis regényében valamikor Rejtő Jenő. Vélhetően igaza volt. A napokban a nagyszalontai gyermekotthonban jártak a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége békési szervezetének tagjai és a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium diákjai, hogy meglepjék az ott élő árva és félárva gyermekeket.
A kis csapat nem először járt a partiumi településen, ahol idén is Böjte atya több mint száz „gyermeke” várta izgatottan a szintén nem kevés drukkal érkezőket, hiszen már tudták, hogy nem múlhat el Mikulás-járás a békésiek és a velük együtt régóta társként ténykedő - de nagyon sokszor önállóan is „dolgozó” - békéscsabaiak nélkül. Az osztálynyi diák ismét a nem csak fizikát, hanem annál sokkal többet tanító Sándor-Kerestély Ferenc vezetésével futott be Nagyszalontára egy utánfutónyi ajándékcsomaggal.

Természetesen nem ment a hajdúvárosba üres kézzel a békési csapat sem, a szokásos csomagok mellett Barkászné Brezina Bea idén is kitett magáért ajándékaival.

Egy pillanatra idézzük meg az eseményeket dr. Pálmai Tamás, a békési KÉSZ képviselőjének beszámolóján keresztül.

„A teljes felszabadultság, a felhőtlen öröm, a lelkes együtt éneklés, a taps, a tánc: ez, ami itt történt. S még valami: egy pöttömnyi szöszi lány nem tágított a Mikulás bácsi mellől, akkor sem, amikor már megkapta ajándékát, amikor a zenét szolgáltató Hevesi Imréék már pakoltak.

A kezét fogó nagyobbacska lánynak aztán odasúgta: Meg akarom puszilni a Mikulás bácsit! És megtette. Na, aki ekkor nem sírta el magát, az sem úszta meg: megtette akkor, amikor a búcsúzás pillanataiban - megköszönve minden szeretetet - körbevették az ajándékozókat a gyerekek, és énekelve áldás kértek rájuk. Egy ilyen hétvégének nem lehet más folytatása, mint kimondani: Jövőre, veletek, ugyanígy. Vagy még jobban. Rengeteg, világsebet tapasztó, jótékony szeretettel.”

A hajdúvárosban egyébként a 2000-es években kezdte el működését a Dévai Szent Ferenc Alapítvány, az első években a Republicii utcai Szent Antal Gyermekvédelmi Központban találtak otthonra a gyerekek, hat évvel ezelőtt pedig amerikai támogatók segítségével a Sarkadi úton található régi kaszárnyákat is sikerült a béke szigeteivé alakítani, azóta ezek az épületek is gyermekzsivajtól hangosak.

Kapni és adni

A békési KÉSZ a hagyományoknak megfelelően ismét három rendezvényből álló Mikulás-ünnepséget szervezett. A sorozat a fogyatékkal élők békési tanintézményében kezdődött, ahol kollégáival együtt Bereczki Mónika volt a házigazda. Kis csoda történt már itt is: a több, mint száz gyerek megnyílt, részesévé, személyes résztvevőjévé vált a vidám, zenés műsornak. A kis kiosztott édesség már csak hab volt a tortán.

Másnap délelőtt a békési kulturális központban 125 békési általános iskolás gyermek esett rabul az előző nap is óriási sikert arató mini Hevesi Bandnek, Hevesi Imrének és Jánki Zoltánnak. Az utolsó dal végén beballagó - messze székelyföldről érkező - végtelenül türelmes Mikulás bácsi mind a 125 gyerekkel szóba állt, miközben csomagjait osztogatta.