A holokauszt gyermekáldozatait, konkrétan egy békéscsabai zsidó kisfiú tragikus sorsát kutatja Nagy Ákos. A jelenleg Izraelben élő újságíró segítségünket kéri. — Sokféle módon gyászolhatjuk a holokauszt hatmillió áldozatát, én azonban most egyetlen embernek szeretnék emléket állítani — beszélt lapunknak kezdeményezéséről Nagy Ákos. — Néhány hónapja vérvételre vittem kisfiamat, Ábelt a helyi klinikára. Ahogy gyermekemmel a karomon vártam a sorunkra, egyszer csak egy falra helyezett fotóra lettem figyelmes. A váró itt is tele volt pasztell képekkel, meg gyógyszertári hirdetésekkel, de ez a kép más volt. Tájidegen. Ábellel a hónom alatt közelebb léptem. Ekkor majdnem megállt bennem az ütő, talán még fel is kiáltottam. Egy, a fiamhoz hasonló, ártatlan kisfiú képe nézett vissza rám egy Yad Vashem-es emléklapról. A holokauszt áldozatainak emléket állító jeruzsálemi intézet adatlapján látható fiú egyike azon több mint egymillió gyereknek, akit a II. világháború alatt aljas módon füstbe küldtek, és egy azon kevesek közül, akinek legalább a nevét tudjuk, mert maradt, aki emlékeztessen rá. A kisfiút Neumann Gábornak hívják, Békéscsabán született és négyévesen — vélhetőleg szülővárosából — deportálták, valószínűleg Auschwitzba. Nagy Ákos elmondta, később visszament a klinikára, mert nem hagyta nyugodni a dolog, és lefotózta a magyarul kitöltött adatlapot. Elmondta, ebből a száraz tényeken kívül nem sok minden olvasható ki, valójában semmit nem tudhatunk meg erről a szép mosolyú fiúcskáról. — Biztosan ő is, mint minden gyermek, szerette a szüleit, szépen rajzolt, és talán már megtanulhatott biciklizni is. Átlagos volt? Nem, nem lehetett az, mert származása miatt először kirekesztették, majd rövid úton megölték. Bárcsak átlagos életet élhetett volna, de neki ez nem adatott meg. — Sokféle módon gyászolhatjuk a holokauszt hatmillió áldozatát, én azonban most egyetlen embernek szeretnék emléket állítani — beszélt lapunknak kezdeményezéséről Nagy Ákos. — Néhány hónapja vérvételre vittem kisfiamat, Ábelt a helyi klinikára. Ahogy gyermekemmel a karomon vártam a sorunkra, egyszer csak egy falra helyezett fotóra lettem figyelmes. A váró itt is tele volt pasztell képekkel, meg gyógyszertári hirdetésekkel, de ez a kép más volt. Tájidegen. Ábellel a hónom alatt közelebb léptem. Ekkor majdnem megállt bennem az ütő, talán még fel is kiáltottam. Egy, a fiamhoz hasonló, ártatlan kisfiú képe nézett vissza rám egy Yad Vashem-es emléklapról. A holokauszt áldozatainak emléket állító jeruzsálemi intézet adatlapján látható fiú egyike azon több mint egymillió gyereknek, akit a II. világháború alatt aljas módon füstbe küldtek, és egy azon kevesek közül, akinek legalább a nevét tudjuk, mert maradt, aki emlékeztessen rá. A kisfiút Neumann Gábornak hívják, Békéscsabán született és négyévesen — vélhetőleg szülővárosából — deportálták, valószínűleg Auschwitzba. Nagy Ákos elmondta, később visszament a klinikára, mert nem hagyta nyugodni a dolog, és lefotózta a magyarul kitöltött adatlapot. Elmondta, ebből a száraz tényeken kívül nem sok minden olvasható ki, valójában semmit nem tudhatunk meg erről a szép mosolyú fiúcskáról. — Biztosan ő is, mint minden gyermek, szerette a szüleit, szépen rajzolt, és talán már megtanulhatott biciklizni is. Átlagos volt? Nem, nem lehetett az, mert származása miatt először kirekesztették, majd rövid úton megölték. Bárcsak átlagos életet élhetett volna, de neki ez nem adatott meg. A cikk a hirdetés után folytatódik Az Izraelben élő újságíró ekkor jutott arra az elhatározásra, kideríti, ki volt a gyermek, milyen életet élt, kik voltak a szülei és mi lett velük. Emellett arra is kíváncsi, milyen közegben élt, milyen volt a békéscsabai zsidó közösség az idő tájt. — Nem tippeket szeretnék arra, hol olvashatok erről, kit kérdezhetnék meg. Köszönöm, újságíró vagyok, tudom, hogyan kell felgöngyölíteni egy történetet. Azt szeretném, hogy mindenki vegye a fáradtságot, és közösen ássuk bele magunkat a történelembe. Nem elég megrendülni! Időt, energiát és lelkierőt kell szentelni az ügynek, mert csak így foghatjuk fel igazán, hogy milyen veszteség ért bennünket, például Neumann Gábor elpusztításával. Szomorú érdekesség, hogy a holokauszt gyerekmártírjainak egy békéscsabai kisfú a legismertebb arca a világban. Köszönhetően annak, hogy a Yad Vashem Intézet az áldozatok megjelenítésére Neumann Gábor portréját használja. Ennek nyomán a kisfiú arcmását és emléklapját a külföldi és a magyar sajtó több helyütt is szerepelteti illusztrációként. Arra viszont eddig senki sem vette a fáradtságot, hogy utánajárjon, ki is volt ő. Az emléklap segíthet A kollektív nyomozáshoz a kisfiú Yad Vashem Intézetben fellelhető emléklapja a kiindulási alap. Eszerint Neumann Gábor 1940. február 10-én Békéscsabán született, édesanyja Róna Margit, édesapja Neumann Elek. 1944. június 29-én, alig négyévesen, Auschwitzban halt meg. Az emléklapot 1994. április 15-én a nagykőrösi Naményi Péter töltötte ki, aki Neumann Elek második házasságában született, tehát Gábor a féltestvére volt, és kora alapján még ma is élhet. Az általa megadott információkból következtethetünk arra, hogy az édesapa túlélhette a holokausztot, de fia mellett első felesége, Róna Margit is meghalt. Neumann Elek a háború után magyarosíthatta a nevét Naményire, hisz’ fia már ezen a néven írta alá a lapot. Nagy Ákos arra kéri a segítőszándékúakat, hogy aki bármilyen információval rendelkezik Neumann Gáborral és családjával kapcsolatban, az az info@kidma.hu e-mail címen jelezze számára. A kutatás eredményéről lapunk is beszámol.