Kétségtelen, hogy az idegen nyelvek tanulása nagyon fontos! Tudjuk, mindenki annyi ember, ahány nyelven beszél! Ám a frász tör rám, amikor valaki „shoppingolni” megy, vagy azt mondja nagyon jó ez a „feeling”! Vajon miért lehet az, hogy gyönyörű, bár kétségtelenül a világ legnehezebb nyelvét elcsúfítjuk nem odatartozó idegen szavak szövegbe keverésével?
A fiatalok körében forogva már meg sem lepődök ilyen megnyilvánulásokon, ám sajnos egyre gyakrabban fedezhető fel az idősebb korosztályok körében is. Nem értem, miért nem lehet ugyanúgy vásárolni menni, vagy érezni, mint az alatt a bő ezeregyszáz (1117) év alatt, amióta a Kárpát-medencét uralja nemzetünk? Miért van az, ha én azt mondom, hogy a Há-Bé-O csatornán láttam egy jó vígjátékot, akkor helyre vagyok igazítva, hogy az nem Há-Bé-O, hanem ejts-bi-o! Bocsásson meg a világ! Én magyar vagyok, a felirat pedig HBO. Hát hadd mondjam szépen, és jól magyarul! Ugyanakkor ugyanez az ember, amikor megkérdezem, hogy hol tankolt, a válasz: az Ö-eM-Vé kútnál. Remek! Csakhogy egy osztrák (német nyelvterület!)  benzinkútról van szó, tehát, ha nem magyarul, hanem a „megfelelő” módon akarja az illető kiejteni, akkor az úgy hangzik: Ö-eM-Fau. Hoppá! Akkor nem mérünk egyenlő mértékkel?
Én inkább azt szeretném látni, hogy az üzletek feliratai: „áruda”, „bolt”, „üzlet” vagy „kereskedés” lenne a „shop”, „market” meg egyéb idegen nyelvű feliratok helyett! Miért kell például egy ruhaüzletre a Clothes Shop felirat? Vagy egy cipőboltra a Shoes Market? Ezért bárki rám sütheti, hogy nacionalista vagyok, büszkén fogom vállalni, bár valójában a nyelvünket ért iszonyatos sérelmek azok, melyek már nem hagyták pihenni a tollam. Népünk gyermekei bármikor ellátogathatnak a világ bármely pontjára, de nem hiszem, hogy bármelyikük is azt látta volna Berlinben, Rómában, vagy Londonban, New Yorkban, hogy az üzleteken az ott természetes angol, olasz vagy német nyelvű üzletnevek helyett a magyart helyezték volna előtérbe, még akkor sem, ha az üzlet tulajdonosa valójában magyar származású. Nem teszik, hiszen a kutya sem értené, mi a fene van kiírva! Itt persze – és ezért hálás is vagyok, hiszen mint az írásom elején említettem, nagyon is fontos az idegen nyelvek tanulása – az emberek egyre nagyobb számban megértik az idegen nyelvű feliratokat. Rendben van! Írjuk ki angolul, németül, franciául, de még ezeknél is fontosabb lenne a szerb, román, szlovák, szlovén, ukrán és az osztrákok kedvéért a német felirat – ne feledjük: ők a szomszédaink, de ezek a feliratok legyenek kizárólag a MAGYAR alatt, kisebb betűkkel! Ha ez így lenne, akkor nem lenne egy rossz szavam sem, hiszen az idegenforgalom szempontjából ezek az apróbb betűkkel a név alatti feliratok segítenének a hozzánk érkezett turistáknak az eligazodásban, az esetleges vásárlásban. Az azonban, hogy idegen nyelvű az üzlet neve, nemigen segít a külföldi vásárlónak, ha az üzletbe lépés után egyetlen eladóval sem tud szót érteni, mert nincs, aki beszélne németül, angolul, vagy bármely más nyelven a magyaron kívül!
A feliratok viszont még mindig a kisebbik rosszat jelentik! Ezek a nevek ugyanis csak egy előzőleg írt („A Mi hazánk, de vajon kié valójában?”) cikkem alapján sajnos természetesnek tekinthetők, ám a beszédünkbe kevert idegen szavak már nem!
A világ legszebb nyelve a miénk! A legváltozatosabb, legkifejezőbb, a legsokrétűbb és még rengeteg csodálatos jelzőt lehetne rá használni! Ne hagyjuk hát tönkretenni, mert ne feledjük: „Nyelvében él a nemzet!”