Eredeti neve: Durante Alighieri. A világirodalom klasszikusa, a feudális középkor utolsó, az új polgári korszak első nagy lírikusa volt. Dante alig 12 éves volt, amikor megismerkedett Beatricével, s ez a szerelmi élmény egész életén át elkísérte, nagy befolyást gyakorolva verseire és gondolkodására. Ifjúkorában katonáskodott, majd belevetette magát a politikai életbe. 1300-ban Firenze priorja volt, de nemsokára politikai ellenfelei jutottak hatalomra, őt pedig száműzték, és távollétében halálra ítélték. Hosszú – és máig alig nyomon követhető – bolyongásba kezdett, minden bizonnyal sohasem látta többé szülővárosát, Firenzét. 1318-ban Ravennába költözött, a művelt fejedelem Novello da Polenta udvarába. Velencei követségben járva halt meg. Ravennában temették el, s hűtlen városa, Firenze azóta sem tudta visszaszerezni hamvait. A tetem egyébként 1619-ben elveszett, s csak 1865-ben találták meg, amikor mauzóleumba helyezték. Minden este harangszó szól emlékére, sírja környékén, a Zona Dantescában pedig tilos az autóforgalom. Dante, a nagy bolyongó fő művét, a La Commedia-t, halála évében fejezte be, amelyet Boccaccio egészített ki a Divina jelzővel, így azóta Isteni színjáték címmel a világirodalom egyik legnagyobb alkotása. Az "Isteni színjáték" egy eltévedt lélek fáradtságos útját jeleníti meg realista módon a Pokolból a Purgatóriumon (Tisztítótűz) át a Paradicsomba. Dantét Beatrice, a költő ifjúkori szerelme – a szépség, erény és bölcsesség megtestesítője – kíséri túlvilági vándorlásai során, ahol mitológiai és történelmi személyek lelkével találkozik. A költemény Dante politikai állásfoglalását, valamint teológiai és filozófiai ismereteit tükrözi. Jellemző, hogy Dante más kortársai szemében is "Sommo Poetá", "Legfőbb Költő" volt. A Commedia hamar bejárta Európát, már Zsigmond királyunk könyvtárában is megvolt. Összes műve olvasható magyarul is.